HTML

Gambola

Gambola nagy rájövései

Friss topikok

Linkblog

Archívum

Pee-Wee és Fred a hajón

2008.04.29. 07:02 Gambola

Tudom, hallottról jót, vagy semmit, de azért az köztudott, hogy James Brown már porbafingó kora óta kokszot reggelizett mariskával és gondolom a későbbiekben sem éppen csökkentette a napi adagot. Ez az egészséges életvitel sajnos később a dögös funk rovására is ment: az addigi, max 100 bpm-mel játszott számok tempója szép lassan megduplázódott, az a tökös offbeat eltűnedezett a dologból és hát a mester sem lett fiatalabb. Brown meghalt tavaly karácsonykor, de hála Istennek maradt még egy-két ős arc, akik anno vele tolták a szekeret és ma is megmutogatják a fehéreknek, hogy mitől döglik a funk. A groove-dinoszauruszok közül tegnap Pee Wee Ellis és Fred Wesley játszottak az A38-on és a funk végre visszatért eredeti tempójához.

A két öreg összesen kb. 150 éves, de ez a fekákon nem látszik meg - fejenként nem tűntek többen 70-nél. A koncert előtt az étteremben iszogattunk, ahol a háttérzenét egy nagyon tehetséges gitár-szaxofon duó szolgáltatta jazz-standard-ek formájában. Jellemző a magyar közönségre, hogy kb. észre sem vette a két fickót, majd megjelent Pee Wee, Fred meg a többiek, leültek kajálni és - láss csodát - minden szám végén megtapsolták a két arcot - Pee Wee volt, hogy kicsit abbahagyta az evést és kifejezetten rájuk figyelt... Addig a közönségből zéró reakció, unott pofával majszoló sznobéria, aztán megjönnek azok akik zenetörténelmet csinálnak és tapsolnak, örülnek, hogy élőzene szól, hogy az a két figura adja a legtöbbet amit tud... Ilyenkor azért masszívan elgondolkodom, hogy minek erőlködik az a sok szerencsétlen magyar zenész? Itthon mikor fog valaki minimális respektet kapni?...

Aztán levonultunk a hajógyomorba. A zenekar kb. egyórás késéssel kezdett, az első szám egy lefelezett blues volt, amiben mindenki szólózott egy pár kört - egyébként a koncert első feléről egy kicsit a kutyának odadobott maradék - szebb nevén hakni - jutott eszembe: groove, aztán szóló. A zenészek annyira nem ütöttek első blikkre, persze mindenki hulla technikás jazzer volt. Az első blokk inkább jazz volt mint funk, volt közte teljesen klasszikus swing, amit körbeszólózott mindenki, volt aztán new-orleans shuffle, amiben a gityós totálisan elszállt és persze Pee Wee óriási találmánya a "smoke", ami nem más mint "smooth funk". Erre láthatóan nagyon büszke volt az öreg, vagy négyszer el is mondta a koncerten. Persze nagyon kedves és jóleső mosollyal néztük mindezt: ahogy a keményen túlsúlyos Fred-nek és a szintén kövér Pee Wee-nek muszáj leülnie tízpercenként, vagy ahogy a zongorista egy mezei blues körnél is kb öt centiről nézi a kottát, vagy azt, hogy 60 felett már a fúvóshangszeres is nehezebben veszi a levegőt... Az ismeretlen számok és a szólók egy idő után unalmassá váltak - amikor elkezdődött egy szám, az első percében még táncoltam, mert tetszett a groove, a következő 4 percben a szólót figyeltem, aztán szinte mindbe belefáradtam... (Komolyan nem értem, hogy hogy tudnak az LPS bulijain annyit táncolni az emberek.)

A koncert második felében végre megkaptuk, amiért odamentünk. Az osztást Fred klasszikusával, a Houseparty-val kezdték, majd Pass The Peas, Gonna Have A Funky Good Time (talán az egyetlen ismert shuffle funk a JB's-től) és ráadásnak a non-plus ultra: I Feel Good - kb. fele tempóban!

Most pedig jöjjön az észosztás.

Magyarországon ritka alkalom az, amikor az eredeti húzással szólal meg a groove, ez leginkább akkor fordul elő ha fekete bratyók ellátogatnak hozzánk. A tegnapi koncert legfontosabb mondanivalója a tempó. A funk lassú műfaj. A funk alapja az offbeat, a szinkópált ritmus és az első negyeden lévő hangsúly. Hallgasd meg a Get On The Good Foot-ot és rájössz. Nem véletlen, hogy Prince vagy James Brown sokszor üvölti a koncerten, hogy "on the one" - a hangsúly mindig az egyen van és maradék három negyedben szinkópa. A funkban az offbeat is az első negyeden érvényesül a legjobban. Ezt pedig nem lehet gyors tempóban hozni!

Egyébként tudtátok, hogy a Chicken-t nem is a Pastorius írta, hanem a Pee Wee Ellis...?

Szólj hozzá!

JB's riport a downbeat-en

2008.04.29. 07:01 Gambola

Nagyon tanulságos megemlékezés a funk mesteréről, azoktól akik már az elején közel voltak a tűzhöz. Érdemes rááldozni azt a fél órát:
http://www.downbeat.com/jamesbrown.asp

Részletek nyersfordításban

Pee Wee:
"Az egyik éjszaka a show után, James behívott az öltözőjébe és elmormogott egy basszus ritmust, amiből aztán a "Cold Sweat" lett. Miles Davis nagy hatással volt rám és sokat hallgattam a "So What"-ot hat vagy hét évvel azelőtt és ez visszaköszön a "Cold Sweat"-ben is. Lehet ezt tudatalattinak hívni de a fúvósrész Miles Davis "So What"-ján alapul. Egy buszon írtam New York és Cincinnati között. Másnap megálltunk a stúdió előtt, leszálltunk a buszról, bementünk a stúdióba, felcuccoltunk és végigmentünk a ritmuson a zenekarral. Mire ment a groove, James megjelent, hozzányúlt egy kicsit - megváltoztatta a gitárt részt, amitől nagyon funky lett - megmutatta a dobosnak, hogy mit üssön. Zseni volt ezen a téren. Aztán egy délután alatt raktuk össze. Megírta a szöveget. A zenekar félkörben állt fel a stúdióban egy mikrofonnal. Élőben rögzítettük a stúdióban. Egyszer játszottuk fel. Olyan volt mint egy előadás. Nem játszottunk rá utólag semmit."

"James Brown mögött, a zenekara előtt állni nagyon rémes volt. Néha úgy gondoltam, inkább jegyet kellett volna venni a műsorra. (...) Ha valaki későn szállt be, (James) felcsettintett a páholyba, ahol volt egy embere ceruzával, és írta: 5 dollár, 10 dollár, amit levont az illető gázsijából. Ha nem volt fényes a cipőd, vagy ráncos volt az öltönyöd, bármi ilyesmi volt - megszívtad. Nekem nem volt sok ilyen, de volt néhány fickó - hihetetlen volt -, akik a hét végére 50 is dollárt elbuktak. Nagyon kényes volt a megjelenésre, ami egy jó dolog."

Maceo:
"Egy csomó zenéje kiegészítette a táncát. Elképesztően gyorsan tudott táncolni, ezt a zenével kompenzálta. Okosan gazdálkodott az energiával..."

"Mi mind úgy születtünk, hogy valami zenei van bennünk és ki akar jönni, ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. James Brown esetében: ő egy boxoló volt, baseballozott, szóval ki tudja, hogy ez számít-e a zenéjében... Én nem hiszem, hogy számít. Úgy gondolom, hogy mindenki arra született, hogy a saját zenéjét hallja, lüktessen, mint egy metronóm és elkezdjen szinkópálni, amitől funky lesz."

"A funk szinkópált. Ha egyszer a dobos elkapja, mindenki másnak bele kell esnie a ritmusba és az funky. Ez az amit én csináltam, játszottam mielőtt gimibe mentem, mert valahogy ez érdekelt. Mire James Brown-nal találkoztam és ő is hallhatott engem, akkor már valami más, teljesen funky felfogásom volt. Néhány zenész ezt "fatback"-nek hívta. Amikor megismerkedsz ezekkel a különböző felfogásokkal, leköti az a energiádat, hogy bármit el tudj játszani, hogy úgy érezd mindenhez értesz. És még mindig dzsesszt játszol, ahol nem bohóckodsz, ahol mindent komolyan veszel - bebop-ot tanulsz. Szóval csinálod ezt egy ideig, és a végén rájössz, hogy nem akarsz mindig ilyen komoly maradni. Aztán elereszted a hajad, táncolsz egy kicsit, összecsapod a tenyered - ez lesz a funky felfogás."

 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása