Nagyon tanulságos megemlékezés a funk mesteréről, azoktól akik már az elején közel voltak a tűzhöz. Érdemes rááldozni azt a fél órát:
http://www.downbeat.com/jamesbrown.asp
Részletek nyersfordításban
Pee Wee:
"Az egyik éjszaka a show után, James behívott az öltözőjébe és elmormogott egy basszus ritmust, amiből aztán a "Cold Sweat" lett. Miles Davis nagy hatással volt rám és sokat hallgattam a "So What"-ot hat vagy hét évvel azelőtt és ez visszaköszön a "Cold Sweat"-ben is. Lehet ezt tudatalattinak hívni de a fúvósrész Miles Davis "So What"-ján alapul. Egy buszon írtam New York és Cincinnati között. Másnap megálltunk a stúdió előtt, leszálltunk a buszról, bementünk a stúdióba, felcuccoltunk és végigmentünk a ritmuson a zenekarral. Mire ment a groove, James megjelent, hozzányúlt egy kicsit - megváltoztatta a gitárt részt, amitől nagyon funky lett - megmutatta a dobosnak, hogy mit üssön. Zseni volt ezen a téren. Aztán egy délután alatt raktuk össze. Megírta a szöveget. A zenekar félkörben állt fel a stúdióban egy mikrofonnal. Élőben rögzítettük a stúdióban. Egyszer játszottuk fel. Olyan volt mint egy előadás. Nem játszottunk rá utólag semmit."
"James Brown mögött, a zenekara előtt állni nagyon rémes volt. Néha úgy gondoltam, inkább jegyet kellett volna venni a műsorra. (...) Ha valaki későn szállt be, (James) felcsettintett a páholyba, ahol volt egy embere ceruzával, és írta: 5 dollár, 10 dollár, amit levont az illető gázsijából. Ha nem volt fényes a cipőd, vagy ráncos volt az öltönyöd, bármi ilyesmi volt - megszívtad. Nekem nem volt sok ilyen, de volt néhány fickó - hihetetlen volt -, akik a hét végére 50 is dollárt elbuktak. Nagyon kényes volt a megjelenésre, ami egy jó dolog."
Maceo:
"Egy csomó zenéje kiegészítette a táncát. Elképesztően gyorsan tudott táncolni, ezt a zenével kompenzálta. Okosan gazdálkodott az energiával..."
"Mi mind úgy születtünk, hogy valami zenei van bennünk és ki akar jönni, ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. James Brown esetében: ő egy boxoló volt, baseballozott, szóval ki tudja, hogy ez számít-e a zenéjében... Én nem hiszem, hogy számít. Úgy gondolom, hogy mindenki arra született, hogy a saját zenéjét hallja, lüktessen, mint egy metronóm és elkezdjen szinkópálni, amitől funky lesz."
"A funk szinkópált. Ha egyszer a dobos elkapja, mindenki másnak bele kell esnie a ritmusba és az funky. Ez az amit én csináltam, játszottam mielőtt gimibe mentem, mert valahogy ez érdekelt. Mire James Brown-nal találkoztam és ő is hallhatott engem, akkor már valami más, teljesen funky felfogásom volt. Néhány zenész ezt "fatback"-nek hívta. Amikor megismerkedsz ezekkel a különböző felfogásokkal, leköti az a energiádat, hogy bármit el tudj játszani, hogy úgy érezd mindenhez értesz. És még mindig dzsesszt játszol, ahol nem bohóckodsz, ahol mindent komolyan veszel - bebop-ot tanulsz. Szóval csinálod ezt egy ideig, és a végén rájössz, hogy nem akarsz mindig ilyen komoly maradni. Aztán elereszted a hajad, táncolsz egy kicsit, összecsapod a tenyered - ez lesz a funky felfogás."
